Gyerekkorom óta állatok vesznek körül.Mióta az eszemet tudom mindig volt kutyám.Egy ír szetter kutyus "vigyázott ránk" mikor még egész pici voltam.Sajnos képességeit nem használta ki a család,így be kellett látnunk jobb ha elajándékozzuk Aramiszt.6 éves voltam mikor első saját kutyusom megkaptam.Lüszi nagyon gyönyörű kis spániel volt,de koromnál fogva nem igazán tudtam még felelőségteljesen gondoskodni róla.9 éves voltam mikor elpusztult.Egyre több kutyás könyvet bújtam,felfigyeltem a golden retriever csodálatos tulajdonságaira.14 éves koromban sikerült meggyőznöm a szüleimet,hogy a mi családunk egy goldennel lenne teljes.Így került hozzánk Erdőskerti Kamil.Szerelem volt első látásra.Már több mint egy éve lakik itt velünk,és aranyozza be mindennapjainkat.Sokat foglalkoztam vele és rengeteget játszottunk.Az első Debreceni tábor fordulópont az életünkben.Sok új emberrel ismerkedtem meg,akiknek ugyanolyan fontos a kutya mint nekem,és jó példát látva,én is elkezdtem komolyabban foglalkozni a kutyázással.Ma már igyekszünk egyre több helyre eljutni.Kiállitásokra járunk,táborokba,kutya iskolába.Nyáron pedig vizsgázni szándékozunk.És ha minden jól megy,jövőre a working tesztekkel is közelebbről ismerkedünk.Köszönettel tartozunk barátainknak,és persze legfőképpen az Erdős családnak.Köszönöm a sok segítséget,és a lehetőséget,hogy ezt a kis csodát,én nevelhetem.

Szilágyi Kata

”A kutyák, akikkel megosztható a létezés, különös és csodálatos lények,
s nem lehet teljes az élet kutya nélkül...”